-
Imre Hauszknecht
Hungary
Pécs
-
Miközben a gamervilág nagy része Nürnbergre figyel, és azon tanakodik, hogy hány nagy húzónévből lehet még kockajátékot készíteni (Előbb utóbb a legnagyobb neveket is utoléri majd: Through the Ages már most is van, az Agricola jó úton halad felé, előbb-utóbb a Caylus is kapni fog, majd meglátjátok, a Twilight Struggle meg mindig is az volt. Oké, elismerem, ez gonosz volt egy kicsit!
 ), addig nekem az elmúlt napokban egy olyan játék kötötte le a figyelmemet, amely megbújik a nagy kiadók színes, zajos parádéja árnyékában, és épp egy kockajátékból igyekszik valami komolyabbá válni.
De térjünk vissza a címre, amely kicsit disszonánsnak tűnik, hiszen Rizikó közben a legnagyobb kockázatot mindig is a kockák jelentették (már a neve is!). Oh, hányszor gurította le a két maroknyi lázadó a húszfős, dicső birodalmi seregemet néhány szerencsés dobással, hogy aztán a megmaradt maroknyi egységeimmel a sebeket nyalogatván tervezzem kicsinyes bosszúmat a Halálcsillag árnyékában. Pedig már a Star Wars Risk is mekkora előrelépés volt az eredetihez képest, csak azok a fránya kockák ugye...
Persze az elmúlt évek alatt sok új fajta harcrendszerrel megismerkedtem, de ilyen ötletessel talán még nem találkoztam. Történt ugyanis az újkori társasjáték-történelemben, Ca. u. 16-ban*, hogy Eric A. Martin előrukkolt az Exile Sun c. űrháborús játékkal. Ha rosszindulatú lennék azt mondanám a szerző nem tett semmit csak leporolta és modernizálta a Rizikót, de ez már csak azért is igazságtalan volna, mert a Hasbro minden évben megteszi ezt legalább kétszer, különösebb eredmény nélkül. Ehhez képest - ha már ennyire ragaszkodok a riskes hasonlathoz - Eric A. Martin inkább kitépte a játék szívét, hogy nagyobb teljesítményű, tervezhetőbb motort tegyen bele... Utólag visszaolvasva talán túlságosan is sok párhuzamot vontam eme klasszikus háborús játékkal, mentségemre a szerző is megteszi ezt a fejlesztési naplóban. Nem szívesen riszkírozom, hogy emiatt menjen el tőle a kedvetek, ezért most már tényleg rátérek a lényegre!
Az Exile Sunban, minimum 2 maximum 6 frakció küzd azért, hogy megszerezze a moduláris hexákból felépülő galaxisuk feletti hatalmat. A tét nem kicsi: Akinek sikerül egyesíteni a szétszórt, különböző indulótulajdonságokkal bíró népcsoportokat, kapcsolatot teremthet a 200 éve elveszettnek hitt Földdel. A játék, amelynek ideje - a doboz tanúsága szerint - résztvevőnként 30 perc, ügyesen ötvözi a worker placement, pakliépítés és aukciós mechanizmusokat. Ezek kombinációja és érdekes rondellája egyedivé teszik Eric A. Martin szerzeményét. Ugyanakkor ne tévesszen meg senkit a letisztult, mégis gyönyörű grafika, a nagy térkép, és a technológiakártyák jelenléte. Ez nem egy 4X-es civilizációépítő játék, hanem egy wargame, amelyben - valószínűleg műanyag - űrhajóflották segítségével háborúzunk egymással, és próbálunk egyéniben, vagy csapatban a másik fölé kerekedni úgy, hogy közben nyilvános és titkos küldetéseket hajtunk végre. A játék központi elemét is a jól tervezhető ütközetek adják, amelyek mellőzik a szerencsét, és ehelyett a játékosok kockázatvállalására helyezik a hangsúlyt.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, annak javaslom nézze meg ezt a Dice Tower review-t, aki pedig szeretné esetleg a gyűjteményében tudni, annak még van pár órája, hogy jelezze
Gyorgy Liptak
Hungary
Bekes
Kickstarter link:
http://www.kickstarter.com/projects/gameknightgames/exile-su...
* Catan után 16-ban, értsd 2011-ben.
|
|
