d3meeples

...avagy hogyan lepték el lakásunkat kisebb-nagyobb méretű, mindenféle feliratú, borítójú dobozkák... Facebookon: https://www.facebook.com/d3meeples/

[1]  Prev «  3 , 4 , 5 , 6 , 7  Next »  [25]

Recommend
19 
 Thumb up
 tip
 Hide

Neuroshima Convoy

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Nem olyan régen írtam a Neuroshima Hex-ről (ITT), és egyre jobban érdekel ez a világ. A szerepjáték részébe biztosan nem fogom beleásni magam, de az ide köthető társasjátékok jöhetnek.



A Neuroshima Convoy ilyen, és bár a szerző más, mind az alkotói, mind a játékbeli környezet ugyanazokkal a gyökerekkel rendelkezik. Kimondottan kétfős kártyajátékról van szó, ahol a Molochok (a gépek) 5 városon keresztül vonulnak végig felégetve, elpusztítva a kerületeket, miközben az Outpost (az emberek) igyekeznek megakadályozni azt. A robotok erősek, gyilkos képességekkel rendelkeznek, ráadásul a hozzájuk csatolt modulokkal további előnyre tehetnek szert. Az emberek viszont mozgékonyak és jobban egyűttműködnek, meg van néhány épületük, amelyek jó városban, jó pillanatban nagy előnyt jelenthetnek.



A lapoknak nincs idézési költségük, igen szabadon használhatjuk fel őket, az az egyetlen korlátozás, hogy egy-egy városban mennyien férnek el. Fordulónként egy kerület biztosan elpusztul, de a Molochok győzelménél rögtön kettő. Szóval nekik az a céljuk, hogy rohanjanak előre, minél előbb felégetve az öt város számos kerületét. Az Outpost győzelem esetén lapokat dobál el az ellenféltől, ugyanis az emberek legfőbb célja az, hogy fogyjon el a robotok utánpótlása (paklija), és egyetlen ellenséges egység se maradjon az utolsó városban (New Yorkban).



Szerintem nagyon izgalmas csatározás zajlik folyamatosan. Állandóan fel kell mérni, hogy mennyire küzdünk egyes helyszínekért, és mi az a pont, amikor már egy következő városra koncentrálunk. Az ellenfél körében mindig azt érzi az ember, hogy “uhh, ez nagyon durva, esélyem sincs”, aztán amikor mi jövünk, addig ügyeskedünk, amíg az ellenfélnek el nem kezd ráncosodni a homloka.



A grafikák nagyon jók, a lapok dizájnja átlátható, letisztult. Minimálisan nyelvfüggő, egy-egy mondat szerepel a kártyákon.
Egyre jobban kedvelem az aszimmetrikus játékokat, és bár ezeknél sokszor felmerül az egyensúly kérdése, én úgy látom, hogy leginkább a játékstílusuk nagyon eltérő, így van, amit könnyebb irányítani, és van, amit nehezebb. Persze ez önmagában is jelenthet kiegyensúlyozatlanságot. De ebbe nem is akarok belemenni, mert itt amúgy sem érzek durva aránytalanságokat, egyszerűen csak meg kell tanulni az oldalakat kezelni, és ez nem 1-2 játék alatt fog kialakulni.



Azt hiszem, az tetszik a legjobban a Neuroshima Convoyban, hogy egyszerre érzem nagyon könnyűnek és kimondottan nehéznek. Ott van a szabadság, hogy, kis túlzással, odarakom a lapokat, ahova akarom, nem kell magáért az erőforrásért, a kijátszásokért vért izzadni. Eközben meg mégis szövevényes az egész. A robotok részéről az a fajta gazdálkodás nehéz, hogy haladni is kell, de közben meg legyen elég tartalék a végére, az emberek részéről meg, hogy minél jobban kihasználjuk a még meg nem támadott városokért kapható bónuszerőket, és igyekezzünk legalább néhány csatát megnyerni, amivel lapokat dobathatunk el.



Sajnos a szabálykönyv nem az igazi. Ahhoz képest, hogy alapjaiban mennyire egyszerű az egész, túl hosszú, és nem is olyan könnyen áttekinthető. Ráadásul ez már a második, elvileg letisztultabb kiadás. BGG-n olvasgatva a fórumokat felvetődik egy-egy kérdés, és sajnos már nem tiszta, hogy melyik kiadásra vonatkozik, így volt egy-két válasz, amin erőteljesen meglepődtem, a szabálykönyv alapján ugyanis mást gondolnék. Érdekes, hogy nem kapott külön listázást, én úgy érzem, elég sok különbség van a két kiadás között.



Amúgy a szerzőnek (Ignacy Trzewiczek) több játéka is (Stronghold, 51st State, Neuroshima Convoy) a második kiadásra áll össze. Saját bevallása szerint rengeteget tesztelik a társasait, és mindig változtat egy kicsit. Talán ez lehet az oka. Lehet, hogy a megjelenés után már nem kellene tesztelnie?
No de viccet félretéve, a Neuroshima Convoy szerintem nagyon jó játék, igazán tematikusnak érzem, legalábbis én bele tudtam élni magam az egészbe és Anettnek is tetszett. Ráadásul kb. 1-2 perces előkészület után mehet is a játék, ami olyan 40-50 perc környéke lehet. Bár nálunk eddig semmi sem került elő annyiszor, hogy újrajátszhatósági problémáink legyenek, de azért itt felmerül bennem a kérdés. Ugyanis 35-35 lapja van a két félnek (és van, amiből 3-4 példány is van), ezek nyilván minden játszma alatt véletlenszerűen kerülnek a kezünkbe, és alapjáraton is biztosít némi változatosságot, de azért… Na meglátjuk, hogy majd a 20. partink után mit gondolok. Most leginkább dicsérni tudom.
Twitter Facebook
6 Comments
Tue Jun 14, 2016 6:30 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
20 
 Thumb up
 tip
 Hide

Amikor túl gyors a tempó...

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Ma azt mondta nekem Anett, hogy neki gyors ez a tempó… Hát… Nem erre a mondatra vágyik az ember 12,5 év után… De el kell fogadni, minden bizonnyal sokakkal megtörtént már ez. Mindenesetre át kell értékelni a jövőbeni terveket, és elkerülhetetlennek tűnik a változtatás. Nehéz ez.

Nehéz, mert én szeretem ezt a lendületet. Élvezettel vetem bele magam az újabb szabálykönyvekbe és pakolom a játékokat Anett elé. Ráadásul gyakran már az olvasgatás során teljesen elkap a hangulat és azonnal ki akarom próbálni. Anett szerint túl gyorsan és könnyen belelkesülök. Hmm, ebben lehet valami, valóban a legtöbb játékban találok valamit, amit pozitívan tudok értékelni. Ráadásul sokszor elég csak valami pici mechanikai finomság, én már le vagyok nyűgözve. Ez van. Végül is jobb így, majdnem mindennek örülni tudok.

Mivel elég sokat foglalkozom a társasalkalmak előkészítésével (szabályok, FAQ-k elolvasása akár többször is, ha úgy jön ki a lépés, videók megnézése), egészen rögzülnek a különböző játékok akár néhány alkalom alatt is. Anettnek igyekszem minden apró részletre kitérve elmondani a szabályokat, de nyilván nem ugyanaz a hatása egy szóbeli ismertetésnek X percben (bonyolultságtól függően), mint hogy előzőleg én akár órákat szántam a tanulásra. Így talán érthető, ha Anett számára jobban összefolynak a játékok, és néha a társas nevénél komolyabb emlékeztetőre van szüksége, hogy tudja, miről beszélek.

Ez az egyszerűbb játékoknál kevésbé probléma, de az összetettebbeknél már több tényező is erőteljesen elgondolkodtató. Pl. a befektetett idő/energia és a játékalkalom/-élmény aránya. Ha sok-sok idő elmegy a tanulásra, tisztázásra, akkor nyilván nem túl gazdaságos néhány parti után hónapokra (évekre?) félretenni a játékot. Viszont miképpen lehet azt szabályozni, hogy nagyobb választék mellett (majdnem) minden előkerüljön, ráadásul lehetőleg többször?

Van megoldás.
El kell adni 10 játék kivételével mindent.
De lehet, hogy 20-30-at is végig lehet pörgetni egy év alatt úgy, hogy ne csak két-három alkalommal bukkanjon fel, hanem némi mélyítés is beleférjen.
Már párszor színt vallottam, így nem titok, bőven van még nem kipróbált társas itthon. Ami frissen kerül a háztartásba, azt már igyekszem minél előbb napirendre tűzni, de ezáltal a régóta várakozók továbbra is pihennek. Szerencsére a beszerzési tempó csökken, így megpróbálom év végéig elérni azt, hogy az itthoni játékok ne maradjanak kipróbálatlanok.

De most egy kicsit elbizonytalanodtam. Ugyanis Anett egyértelműen jelezte, neki ez így gyors. Szerencsére nem a játékalkalmakat sokallja, csak az új játékszabályok tanulását. Érdekes kérdés ez, mert pl. egy hétvégi baráti alkalmon simán 3 új játék is előkerülhet, és ha mondjuk hétközben még tanultunk egyet, akkor vannak olyan extrém hetek, amikor 4 új szabályt kell elsajátítani. Ha én esetleg még Andurilban is játszom 1-2 újjal, akkor ez a szám tovább duzzadhat. Emlékszem, voltak olyan időszakok, amikor én is úgy éreztem, hogy uhhh, ez így már nagyon durva nekem is. Persze nagyon múlik a nehézségi szinteken, de ennyiből maximum 1-2 az, ami igazán összetett szabályrendszerű. No meglátjuk, hogy mindez mit eredményez és milyen tempóban tudok a továbbiakban új játékot kipróbálni.

Az írással kapcsolatban is egy kicsit bajban vagyok. Ugyanis eddig mindig bőven volt tartalék. Legalább +1 hétre (ami 3-4 játékot jelentett) biztosan. De most az év végi értékelések írása, meg az osztálykirándulás miatt jónéhány lehetőség kimaradt, és tulajdonképpen utolértem magam. Jelenleg két olyan játék van, amit már kipróbáltam, de még nem írtam róla, arról kicsit furcsa lenne szavazást kiírni, így nem is teszem.

De hogy ne kövesse egymást két bejegyzés úgy, hogy egyikben sincs szó konkrét játékról, írok egyről, amit jászottam ötödikesekkel az utolsó matematikaórán.



A Sequence nem mai játék, és nem tudom, hogy annak idején (1982) mennyire robbant be a kártyások világába, én csak most szereztem róla tudomást. Érdekessége, hogy ez egy táblás játék franciakártyákkal. További érdekessége, hogy a táblán is, meg a kezünkben is kártyák vannak.



A táblán 100 mező van, a két paklinyi kártyából a 8db Bubi hiányzik, viszont a 4 sarokban dzsóker mezők helyezkednek el.
Amikor kijátszunk egy lapot, meghatározza, hogy hova rakhatunk le saját jelölőt (zsetont). Az elején még két hely közül választhatunk, aztán már csak egy marad. Bár a táblán Bubi nincs, a kezünkben lehet, a kétszeműek dzsókerként működnek, az egyszeműek eltávolítják az ellenfelünk egyik zsetonját.



És hogy mi a cél? Két ötös sort kialakítani a saját zsetonokból (metszhetik is egymást).
A leírás alapján 2-12 fő játszhatja a Sequence-et, de ez valójában 2 vagy 3 csapatot jelent. Mi hatan játszottuk (a többiek Micro Robotsoztak) két csapatban felváltva ülve, így elég pörgős volt. Egészen izgalmasan alakult a játszma, mármint amennyire egy kártyás amőba izgalmas tud lenni.



A srácok amúgy nem panaszkodtak, élvezték a játékot, bár a “nem kommunikálhattok egymással” instrukciót következetesen figyelmen kívül hagyták. Hát ez van, kiskamaszokkal nehéz az ilyesmit betartatni.
Számomra a Sequence egy olyan társas, amit egyértelműen iskolai környezetben alkalmaznék, arra viszont kiváló, könnyű, gyors, sokan játszhatják, és azért van némi taktikázási lehetőség is.


Ha már így alakult, azért csak kiraknék egy szavazást. Arra lennék kíváncsi, hogy aki idetéved, és olvassa ezeket a sorokat, hogy érez a hagyományos kártyajátékokkal kapcsolatban? Örülök, ha a szavazás mellett hozzá is szóltok, és esetleg ki is fejtitek a véleményeteket.

Poll
Szoktatok hagyományos (francia, magyar) kártyákkal játszható játékokat játszani?
Igen, szívesen.
Igen, de nem szívesen.
Nem, de szeretnék.
Nem, de nem is szeretnék.
      57 answers
Poll created by Kether1983
Twitter Facebook
9 Comments
Mon Jun 13, 2016 6:54 am
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
36 
 Thumb up
0.01
 tip
 Hide

200

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb


Eljött ez a pillanat is, a 200. blogbejegyzést olvassátok. Hogy ez most mennyire nagy dolog? Nem tudom. Végül is nem az, csak annyit jelent, hogy másfél éven keresztül viszonylag gyakran és sokat írtam (igyekeztem a minőségre is figyelni). Nem rendezek nagy ünneplést, mi értelme lenne? De azért írok róla, ennek szentelem a bejegyzést. Végül is vehetjük ezt ünneplésnek.

Abban mondjuk egyáltalán nem vagyok biztos, hogy bármi értelmeset, érdekeset tudok írni. Rendkívül sok dolog történt velem az elmúlt másfél évben mind a munkámat, mind pedig a magánéletemet tekintve. Azt hiszem, az elején úgy gondoltam, hogy többet írok majd az otthoni dolgokról. Aztán inkább csak a társasozási szokásainknál maradtam. Továbbra sincsenek erre vonatkozóan szigorúan betartandó irányelveim, írom, ahogy jön, meglátjuk, hogy változik-e ez.

Ez a másfél év, és ez az óriássá nőtt hobbi (játék+blog) tele van értékkel, örömmel. Még most is kezdő zöldfülű vagyok mind a két tevékenységben, de szeretem őket, élvezem. A csalódásokról pedig már írtam a másfél hónapos leállásom után. Most már tudom, hogy a szünet, az arckönyves csoportból való kilépés és az újrakezdés is jó döntés volt.



Ugyanakkor a bloggal kapcsolatban megváltoztak az igényeim. Bár elsősorban magam miatt csinálom, szeretném, ha ebből is, akár a társasozásból, valami közös tevékenység jönne létre. Ezen a téren még jó lenne fejlődnie ennek a platformnak, mert úgy érzem, gazdagabb kommunikációs lehetőségek vannak benne. Nehéz megszólaltatni az embereket. Gondolom, hogy aki valamilyen úton-módon idetalál néha, vagy értesítést kap, hogy új bejegyzés van, elolvassa, és vagy rányom utána a zöld felfelé mutató hüvelykujjra, vagy nem, de utána lezárja az ablakot és kész. Volt, amikor próbálkoztam kérdésekkel a bejegyzések végén, de nem feltétlenül váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul sokszor erőltetettnek érzem, hogy valami odatuszkolt félmondattal próbáljam ingerelni a közösséget.

Egy kicsit elidőznék a lájkolásnál. Biztosan nagyon sekélyes dolog, de én örülök, ha egy bejegyzésemet sokan lájkolják (meg a BGG is ez alapján rangsorol (na nem mintha magyar nyelvű bejegyzésekkel jelentősége lenne ennek)). Persze mit nevezünk soknak? Meg ki miért adja a “tetszését”? Vagy miért nem adja? Ha valaki nem ért egyet a véleménnyel, nem is jár a lájk? Vagy azért lehet értékelni valamit akkor is, ha nem úgy gondolom? Vagy igazából nekem kellene lájkot adnom, ha elolvassa valaki?
Én néha csak szimplán kíváncsi vagyok, hogy vajon egyáltalán hány ember olvassa el ezeket a sorokat. Sajnos erre nincs semmilyen eszközöm. A szavazásoknál olyan 40-50 voks összejön, de a 20 lájk csak ritkán. Persze, ha felülemelkedünk ezen, akkor nyilván nem változtat a helyzeten egyik szám sem, mert a tartalom nem ettől függ.

Általában szinte mindenkinek megköszönöm a hozzászólását (válasszal és/vagy lájkkal), akkor is, ha nem értek vele egyet. 200 bejegyzés alatt volt már néhány eszmecsere, és örülök, hogy a nagy részét értelmesen vittük végig.
Sajnos nem mindenki érti meg, hogy nem csak egy igazság van, és akár egymással ellentétes vélemények is pont ugyanannyira megalapozottak, jogosak, igazak lehetnek. Én sohasem próbáltam meggyőzni senkit semmiről, a véleményemet ugyanakkor jogomban áll megvédeni.



Az is érdekes tapasztalat, hogy hogy fogadnak egy olyan bejegyzést, ahol dicsérem a játékot, meg egy olyat, ahol nem felhőtlenül pozitív az élményem. (Pl. az absztrakt játékok akkor sem kapnak sok lájkot, ha jókat írok róluk. )
Néha úgy érzem, túl erőteljes az érzelmi védelmezés, pedig nem bűn valamit nem szeretni, ami másoknak a kedvence. Ráadásul vannak szent tehenek, amelyekről egyenesen istenkáromlás nem elismerően nyilatkozni, vagy ha megteszi valaki, erőteljesen minősíti az illetőt.

Pedig egy dolog egészen biztosan fix. Amellett, hogy a játékok bemutatásánál természetesen igyekszem tárgyilagos, objektív lenni, a véleményezésnél szigorúan a szubjektivitás a fő szempont. És igen, ez egyetlen játékalkalom után is 100%-osan jogos lehet.

Van, amikor nagy lendületben vagyok, és előre megírom a bejegyzéseket. Ilyenkor nehezen bírom ki, hogy ne rakjam ki őket, de talán még a mostani sűrűség is sok, biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek van már türelme, ideje, energiája ennyit olvasni. Ráadásul néha ilyen tudathasadásos állapotban vagyok, hogy megírom, és várom a reakciókat... Közben meg majd csak két nap múlva élesítem a bejegyzést.

Rengeteg játékról írtam az elmúlt másfél évben, és azt hiszem, a körülményeimhez képest sokat játszottam. Egy biztos, semmi okom az elégedetlenségre, ahhoz képest, hogy ilyen későn leltem erre a hobbira, szerintem nagy dolog, hogy ennyi elfoglaltság mellett mindennapos tevékenységgé vált a társasozás.

Azt érzem, hogy az ízlésem is sokat változott a kezdetekhez képest. Jobban igénylem a tematikát, illetve gyorsan feltűnik a hiánya. Továbbra is imádom a teljesen absztrakt játékokat, és van, amire nem is szabad semmilyen körítést ráhúzni, de az összetettebb játékoknál sokkal jobban értékelem a mechanika és tematika összehangolásának törekvését.



Hogy most hogyan tovább?
A társasjátékozás része egyértelmű, reális esélyeket látok arra, hogy az év végére ne legyen a lakásban olyan játék, amivel egyszer sem játszottunk. Talán 2 év alatt utolérem a gyűjtőszenvedélyt a játékszenvedéllyel, mert amíg az előbbi mérséklődik, addig az utóbbi fokozódik.
Teljesen jól bevált ez a rendszer, hogy heti egy alkalom az Andurilban, a többi estén pedig Anettel játszunk kettesben. Néha ehhez jön egy-egy baráti alkalom, ami kimondottan a társasozás jegyében telik. Sajnos az iskolai teendők miatt a heti rendszerességű X-Wingezésről le kellett mondanom, de igyekszem azt is visszacsempészni a rendszerbe.

A bloggal kapcsolatban kicsit tanácstalan vagyok. Ennyi írás után talán jó lenne valami célkitűzés, valami rendszer, valami keret… De az is lehet, hogy nem kell semmi, csak menjen a maga útján minden. Az a baj, hogy ha valami szigorú rendszert alakítanék ki, nem biztos, hogy be tudnám tartani, és nem igazán szeretném stresszelni magam ilyesmi miatt. Ugyanakkor meg a fejlődéshez érdemes lenne kicsit megújulni, nem?

Ha van ötletetek bármivel kapcsolatban (jójó, maradjunk a blognál), írjatok bátran! Lehet, hogy megbánom, de megkérdezem. Nektek mi tetszik, mi nem tetszik a d3meeples bejegyzésekben?

Zárásul leírok egy kis történetet. Nem olyan régen a BGG marketplace-en vettem két játékot. Bejelöltem, hogy megveszem, jött is a levél, hogy oké, küldjem az adott címre a fizetséget paypalon keresztül. Úgy tűnik, bevált szokás, hogy ilyen körülmények között “barát vagy családtag” opcióval kérik a pénzt (már jártam így többször), de én ezt visszautasítottam, mert akkor nincs semmiféle lehetőségem arra, hogy ha esetleg nem küldenék a játékot, akkor visszakapjam a pénzt. Szerencsére végül sikerült rendes vásárlásként elintézni a dolgot. Azaz majdnem. A biztonság kedvéért a paypal oldalon beírtam a megjegyzésbe, hogy “Cuba + El Presidente”. No, jött is a levél, hogy akkor ezt a tranzakciót egy kicsit most megvizsgálnák, a regisztrációmat meg némileg korlátoznák addig, amíg nem tisztázom, hogy mi is ez. Azon kívül, hogy valami igazolást kértek arról, hogy tulajdonképpen mit is vásárolok, magyarázatfélét is vártak arra vonatkozóan, hogy mit jelent a Cuba + El Presidente megjegyzésem. Nem tudom, hogy azt gondolták-e, éppen valami felkelést finanszírozok, de mindenesetre néhány levélváltás után továbbengedték a pénzt, és a regisztrációmat is visszaállították. Remélhetőleg előbb-utóbb a játék is itt lesz.
Twitter Facebook
17 Comments
Thu Jun 9, 2016 8:59 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
16 
 Thumb up
 tip
 Hide

Pueblo

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Zsinórban a harmadik játékról írok, ami építkezésről szól, és szépen fokozatosan el is jutottunk a 3D-ig. A New York 1901 hiába szól felhőkarcolókról, teljesen síkbeli játék, a Ginkgopolisban az emeletes építkezéssel egy minimális térbeliség megjelenik, a Pueblo viszont teljességgel 3 dimenziós… És minden porcikájában absztrakt. Van egy nyúlfarknyi történeti érdekesség a spanyol eredetű szóról (jelentése lakosság, város, falu) és a hozzá köthető (nagy dobozokra emlékeztető) építészeti stílusról a Hopi és Zuni népcsoportoknál. Bár a játékhoz nem visz közelebb, ismeretbővítésnek megteszi.



Mindannyian ugyanolyan formájú építőelemekkel rendelkezünk, saját és semleges színűekkel, tehát a felhasznált színek száma = játékosok száma + 1.
Két elem összeillesztésével kockát kapunk, ezeket bontjuk meg az építkezések előtt, és mindig azt az elemet kell lerakni, ami már nem alkot hexaédert.

Egy négy ugyanakkora szektorra felbontott négyzethálóra kerülnek fel a szokatlan alakú téglák, egyszerre mindig csak egy. A játéktér körül egy sáv helyezkedik el, amin a főépítész sétál (a játékosok 1-4 mezővel előre léptetik az építés után), és büntetőpontokat osztogat.



Ugyanis a törzsfőnöknek építkezünk, célunk pedig, hogy a saját színű építőelemeinkből minél kevesebb látszódjon (alázatosság, szerénység). A főépítész benéz abba a sávba, ahol megáll, és minden nem semleges színű elemért pontot ad. Ha az első szinten van, egyet, ha a másodikon, kettőt stb. Amennyiben a sarkon áll meg, akkor az érintett táblanegyedet felülről vizsgálja.

 


Az utolsó “tégla” felrakása után végső pontozásképpen még egy teljes kört végigsétál a főépítész, kiosztja a büntetéseket, így alakul ki a végeredmény.

Nekem már ennyi is elég lenne a boldogsághoz, de variánsként ezen a ponton folytathatjuk a játékot ugyanazok a szabályok szerint, csak most felszedünk egy-egy elemet és úgy léptetjük az építészt. Nekem ez nagyon tetszik (még ha a maradék tematikáját is elveszti ezáltal), ezzel együtt is gyorsan lemegy egy parti, kimondottan érdekes koncepció.



Profi változatként akadályokat helyezhetünk a pályára és licitálhatunk is a játékossorrendért, erre a kétfős játszmákban nem éreztem túl nagy ingerenciát, de aki szereti az ilyesmit, alkalmazhatja, profinak érezheti magát.

A kivitelezés puritán, de nagyon igényes. A külön pontozótábla elsőre kicsit furcsa, de mivel az építész is körbe-körbe rohangál a táblán, gondolom jobbnak látták külön kezelni a pontozót. Az építőelemek kellemes tapintásúak, nem gagyi műanyag érzetűek.

 


A stratégia nagyon érdekes, próbáljuk az elemeinket minél jobban eldugni a semleges tömbök, meg az ellenfél téglái mögé, közé, de közben meg azt sem szeretnénk ha mi alakítanánk ki jó búvóhelyet mások számára. Az építész léptetésénél is kell kicsit számolgatni, mert oké, hogy tudunk pár pontot adni az ellenfélnek, de ha kedvezőtlen helyzetben hagyjuk a figurát, a következő körben meg mi kaphatunk sok pontot, az meg ugye nem előnyös.

Nem állítom, hogy gyakran elő fog kerülni a Pueblo, de egy kiváló, különleges térbeli stratégiai játékról van szó, mindenféleképpen érdemes próbát tenni vele.
Twitter Facebook
3 Comments
Wed Jun 8, 2016 4:03 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
23 
 Thumb up
 tip
 Hide

Ginkgopolis

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Az előző bejegyzésben 100 évet kellett visszaugrani az időben, a mostaniban pedig 200 évet előre. Na neeem, nincsenek robotok, meg űrtechnológia, de azért az emberek sikeresen felélték, kizsákmányolták a Föld tartalékait, és rákényszerültek arra, hogy élőhelyeiket a természetet figyelembe véve alakítsák ki.



A világ legöregebb és legerősebb fája, a páfrányfenyő (azaz a ginkgo biloba) lett a természetközeli építkezés szimbóluma, mi pedig felépíthetjük Ginkgopolist.

A Ginkgopolis egy kártyavezérelt lapkalerakós játék, amiben van egy kicsi draftolás és többségi birtoklásos elem.



A játék elején a város kicsi, mindössze egy 3x3-as kis négyzetecske, de bármilyen irányba bővíthető, sőt, még újabb emeleteket is kaphat. A kapott lapokból egyet kiválasztunk, a többit továbbadjuk, egyszerre felfordítjuk a kártyánkat, játékossorendben végrehajtjuk őket.
Tulajdonképpen három lehetőségünk van, vagy bővítjük a várost valamelyik betű irányába (ilyenkor a szomszédos lapkák bónuszait kapjuk), vagy felülépítünk már lent lévő lapkát (plusz emelet, és még a kártyát is megtarthatjuk későbbi bónuszok használatához), illetve jelölőt/lapkát vehetünk fel. A lapkalerakások ugyanis saját készletből történnek, és a jelölőinket (munkások?) is előbb ki kell váltani, mielőtt használni tudnánk őket (területfoglalásra).
Van benne némi tablóépítős jelleg, bizonyos akciókért bónuszt kaphatunk a kártyák alapján, ezeket érdemes figyelembe venni. Játék közben is gyűjthetők győzelmi pontok (aranylevelek), de játék végén bizonyos lapokért, illetve az egybefüggő területek többségi birtoklásáért is pont szerezhető.



Az alapvetően egyszerű szabályrendszerbe bele kell rázódni. Nem adja magát könnyen, játszva egyszerűbb, mint elméletileg megérteni. A paravánon van segédlet, de már egy ideje töprengek azon, hogy vajon, aki ezt alkalmazza, valóban hasznosnak érzi? A paravánok általában egy kicsit befelé dőlnek, ami funkciójukat tekintve érthető is. Csakhogy ezáltal egyáltalán nem praktikus a játék közbeni nézegetésük. Márpedig néhány fordulóig szükség van a segédletre. Remélhetőleg nem maximum (5 fő) létszámmal ülünk asztalhoz, és akkor a kimaradó paraván segédlet oldalát ki lehet teríteni a város mellé.



A játékidő rövid (45-60 perc), és az első parti inkább arra jó, hogy megszokjuk, mi, merre, mennyi. A Ginkgopolis elég egyedi ötvözete az említett mechanikáknak. Interakció is van bőven a városépítés során, mert a lapkáinkat más is felülépítheti, illetve az egybefüggő színekért többségi birtoklású harc zajlik (az emeletes építkezés kimondottan fontosnak tűnik).

Négyesben játszottuk, és kicsit nehezen kontrollálhatónak tűnt így az egész, mert mire újra sorra kerülünk, addigra nagyon megváltozhat a város kinézete. Pl. ha én voltam a kezdőjátékos, utánam hárman jönnek, majd a következő fordulóban utolsó vagyok, tehát hárman jönnek előttem, azaz a két lapkalerakásom között potenciálisan hat új terület kerülhet fel. Mivel minden kártya egyedi, a mi terveinket olyan szempontból nem tudják keresztülhúzni, hogy ne tudnánk véghezvinni azt, amit előkészítettünk, de ha az egybefüggő színű területeket időközben valaki szétválasztja, akkor az lényegesen átrendezheti a prioritásokat.



Nagyon érdekes játék a Ginkgopolis, szívesen játszanám még, úgy érzem, rengeteg lehetőség van benne, bár talán kevesebb fővel jobb lenne. Legalábbis tervezhetőbb. Már ha ez szempont.
Twitter Facebook
0 Comments
Tue Jun 7, 2016 7:52 am
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
16 
 Thumb up
 tip
 Hide

New York 1901

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Nos… Valahogyan New York építése is el kellett, hogy kezdődjön, igaz? Aztán meg persze a felhőkarcolóké. Több, mint 100 évvel ugrunk vissza az időben, és kipróbálhatjuk magunkat építészként. Már ha valaki elhiszi az ilyesmit és bele tudja élni magát. Engem inkább taszít ez a körítés, mint vonz, de mivel alapvetően nagyon szép az egész grafika (Vincent Dutrait), kivitelezés (Blue Orange), mindenféleképpen ki szerettem volna próbálni a New York 1901-et.



Van egy szép nagy és színes tábla, amely arra vár, hogy megkezdődjön az építkezés. Az utcák és a színek tömbökre osztják a telkeket. A területek alapjáraton 2 illetve 3 összetartozó mezőkből állnak, ezeket a központi készletből kártyák elvételével és munkások lehelyezésével lehet lefoglalni. Ez az egyik akciólehetőség. A másik, hogy már lent lévő épületeket bontunk le és építünk felül nagyobbakkal, fejlettebb technológiájúakkal. Ugyanis három fejlettségi szint van (bronz, ezüst, arany), az épületek pedig mindenféle méretűek, formájúak lehetnek (kicsit olyan Tetris vagy Patchwork jellegű). Szóval leegyszerűsítve: igyekszünk minél több területet elfoglalni, arra először bronz épületeket rakosgatni (pontokért), majd amikor elérjük az ezüst szintet a pontozón, akkor érdemes felülépíteni azokat, végül pedig az arany épületekből is jó lenne minél többet felhúzni. Vannak még legendás épületek is, amiből csak egy lehet minden játékos birtokában, ezekhez jó nagy telek kell, de legalább pontban is erősek.



Mindez addig tart, amíg valakinél a rendelkezésre álló épületek száma négyre nem csökken, vagy a húzópakli el nem fogy annyira, hogy ne lehessen négyre feltölteni a kínálatot. Aki ezt kiváltotta, befejezi a körét, a többiek még jönnek egyszer, majd következik az eredményhirdetés. Lehet ilyen egyszerű szinten tartani, de használhatunk célkártyát is, ami a végén pontot ér, utcakártyákat, amelyek többségi jelleggel annak adnak pontot, akinek a legtöbb épülete van azon az úton, továbbá nehezíthetjük az építkezést az ezüst és arany épületek lerakásának késleltetésével (több pont kell az aktiválásukhoz).



Ja igen, van három akciólapunk is, amelyeket a játék során egyszer felhasználhatunk, ilyenkor dupla telket foglalhatunk, kétszer építkezhetünk, vagy a telekkínálatot cserélhetjük le a körünkben.

Egy biztos, a szerző gondolt a fokozatosságra, így tényleg bárkinek megtanítható, és utána hozzá lehet tenni a finomságokat is, amiktől kicsit odafigyelősebb, stratégiaibb lehet az egész.
Olyan nagyon durva konfrontáció nincs benne, természetesen igyekszünk megzavarni egymás építkezéseit, de alapvetően azt hiszem, hogy jobban járunk, ha inkább a saját dolgainkkal foglalkozunk. Ráadásul ami egyszer a miénk lett, másé már nem lehet.



A felülépítkezés egészen érdekes. Bele is lehet futni olyan csapdába, hogy meggondolatlanul lerakunk kicsi arany szintű épületeket, aztán persze vakargathatjuk a fejünket, amikor felül szeretnénk építeni, ugyanis nem lehet (csak magasabb szintűvel lehet, és az arany felett nincs már kategória). Ezt persze elég egyszer benézni, utána már nem feledjük.



A helyezkedések elég fontosak még a kétfős játéknál is (ilyenkor a tábla egy része kimarad), ha nagyon szétszórjuk telkeinket, kicsi épületeinket, akkor nehéz lesz nagyobb, értékesebb felhőkarcolókat felhelyezni. Szóval van benne egy kis elemi stratégia, kell is valamennyire előre tervezni, de persze a telekhelyek véletlenszerűen bukkannak fel, így nyilván igyekszünk több lábon állni.



Egyértelműen bevezető szintű játékként funkcionál a New York 1901, ami egyrészt azoknak lehet jó, akik valami miatt vonzódnak ehhez a témához, másrészt azoknak, akiknek még fogalmuk sincs a modern társasjátékok világáról és valami nagyon egyszerű, ám a gyerekkori “társasjáték” emlékekhez képest újszerű élményre vágynak.



Szerintem nagyon korrekt darab lett, de nekem azért eszembe jutott, hogy vajon nem jutna el több emberhez egy ilyen játék, ha csak egy picit alább adnának a külcsínből (nyilván az ár érdekében)? Nagyon jópofa a fényes/matt grafika keveredése a dobozon, de valóban szükséges? Az egyedi insert vajon mennyit dob a költségeken? A játéktábla hátoldalára valóban szükséges a színes nyomtatás?



Jó, oké, ezt hagyjuk is, végül is talán jobb nem amiatt panaszkodni, hogy túl igényes lett a kivitelezés.
Maga a játékmenet a hagyományos játékokhoz képest érdekes, de ha a modernekhez viszonyítom, akkor azt kell mondjam, hogy túl sok újdonságot nem kapunk. Ilyenkor igyekszem átgondolni, hogy vajon mit szóltam volna hozzá, ha mondjuk a Catan, meg a Carcassonne után komolyabb tapasztalatok nélkül próbáltam volna ki a New York 1901-et. Egészen biztosan jobban tetszett volna, de azért valószínűleg úgy sem nyűgözött volna le. Mondjuk még így is ezerszer inkább ezt ajánlanám, mint a Ticket to Ride-ot, több lehetőséget érzek benne, és a játékmenetre is nagyobb befolyásunk van. Ráadásul egy árkategóriában indulnak, szóval ilyen szempontból jó, hogy van ez az alternatíva azoknak, akik nincsenek rágerjedve a vonatokra, de drága játékot szeretnének.



Az az igazság, hogy mi Anettel untuk. Nem voltak előítéleteim, nem vártam tőle sokat, de kétfős játékként biztosan nem venném elő újra, mert már szerencsére elég komoly kínálat van ezen a téren. Ennél érdekesebbek. Négyesben valószínűleg izgalmasabb lenne, főleg olyanokkal, akiket be akarunk rántani a hobbiba, és nem rögtön a Terra Mysticát tolnánk az orruk alá.
Twitter Facebook
10 Comments
Sun Jun 5, 2016 4:19 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
10 
 Thumb up
 tip
 Hide

Rush Hour Shift

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Szeretem a ThinkFun játékait, kimondottan ötletes logikai feladványaik vannak már egészen kicsi kortól. Persze ezek nem kimondottan a társas élmény erősítését szolgálják, bár ugyanúgy lehet párban vagy kisebb csoportokban játszani, ötletelni, mint pl. a Micro, Ricochet Robotokat, Turbo Taxit és az ehhez hasonló társaságban egyéni feladványokat.

Egyik nagyon régi kedvencem a Rush Hour, azaz a Csúcsforgalom, ahol megpróbáljuk kiszabadítani az autónkat egy kicsi és túlzsúfolt tábláról ide-oda tologatva a járműveket. Az előbb említett játékokkal ellentétben itt fix kiindulási helyzetek és megoldások vannak. Készült több változat is belőle, junior, deluxe, meg kevésbé fiús, szafari változat, ahol állatokat kell tologatni.



Nem olyan régen viszont született egy társas jellegű, kimondottan kétfős változat is, a Rush Hour Shift. Már ránézésre is elég ötletes, a központ pálya kap két szárnyat, amik csúsztathatók. A szabálykönyv 10 alapállást ajánl, célunk, hogy a saját autónk a túloldalon lehajtson a pályáról.

Az akciók kártyavezéreltek, a körünkben kijátszhatunk egyet a kezünkben lévő négy lapból, a végrehajtás után pedig húzunk egy kártyát.
Az egyik lehetőség a járművek mozgatása (az ellenfél járgányán kívül), a lapokon jelzett mennyiséget (1-4) tetszőlegesen szétoszthatjuk. A másik opció valamelyik táblaelem csúsztatása. A harmadik az első kettő kombinációja, a negyedik pedig egy kiválasztott kocsi tetszőleges mezővel való léptetése.



Nyilvánvaló cél lehetett a szabályok egyszerűn tartása, de a nagyon jó ötletek elismerése mellett komoly gondjaim vannak a Rush Hour Shifttel.

Sajnos a durván különböző erejű lapok nagyon szerencsefüggővé teszik az egészet. Nem kell nagy matek hozzá, hogy belássuk, az egy mozgás helyett jobb a három/négy mozgatás (pláne ha még csúsztatni is lehet mellé). Emellett, ha nincs nálunk csúsztató lap, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk az ellenfél 1-1 gonosz húzása után. Olyan helyzetek alakulnak ki, amelyet egy csúsztatás helyett 10 lépéssel tudunk megoldani. Hát….
Persze mondhatjuk, hogy hosszú távon kiegyenlítődik a szerencse, de egy alapjában véve logikai játékban kicsit erősnek tűnik ez a szintű véletlenszerűség. Még a 10 perces játékidő mellett is.



Nem vagyok nagy háziszabályhívő, de itt úgy érzem, jó lenne kitalálni valamit, mert egyébként jó az alapötlet, nekem tetszik.

Több variáció is eszembe jutott. Pl. hogy teljesen vegyük ki a kártyákat és akciópontokból kelljen gazdálkodni. Ehhez persze ki kellene találni, hogy mik legyenek az értékek.

Ennél egyszerűbb lehetne az, hogy megtartjuk a kártyákat, de közösen használjuk őket. Pl. felcsapunk négyet a húzópakliból és mindig azokból kell választani. Csak ugye ott is az van, hogy feltöltésnél jöhet fel aránytalanul jobb lap az ellenfélnek.



Nyilván rengeteg lehetőség lenne. Mondjuk a felcsapott lapokból két csoportot csinál az egyik játékos, a másik meg eldönti, hogy melyik kupac kié legyen. Vagy egyszerűen két ugyanolyan lapokból álló húzópaklit kell kialakítani és akkor összességében ugyanazok a lehetőségek, csak a felhúzás sorrendje hoz be egy kis véletlenszerűséget.

Meg ha még kicsit gémerebbé akarjuk tenni, akkor nem valamelyik előre megadott alapállást kell használni, hanem a játékosok közösen alakíthatják ki az akadályokat. Ebben ugye az a jó, hogy ha nagyon meg akarjuk nehezíteni egyik oldalon a másik dolgát, akkor egyben a sajátunkat is megnehezítjük, hiszen mindkettőnknek végig kell menni a pályán.

Szóval eben a formában nem érzem annyira ideálisnak, de az alap tetszik, és azt, hogy ötletelésre ösztönöz, abszolút pozitívum számomra.


Sajnos rettenetesen sűrű a tanév vége, elég sok értékelést kell írnom, nem vagyok túl kipihent és persze az állandó időhiány is probléma. Nem is vágunk bele éjszakába nyúló játszmákba Anettel, egyszerűbb, rövidebb játékok kerülnek elő.

Ezekre lehet szavazni, hátha valamilyen csoda folytán jövő héten jut idő a blogolásra is.

Poll
Ezek közül mi érdekel téged a legjobban?
  Your Answer   Vote Percent Vote Count
Ginkgopolis
45.0% 18
New York 1901
47.5% 19
Pueblo
7.5% 3
Voters 40
This poll is now closed.   40 answers
Poll created by Kether1983
Closes: Sun Jun 5, 2016 6:00 am

Twitter Facebook
0 Comments
Thu Jun 2, 2016 1:46 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
19 
 Thumb up
 tip
 Hide

The Game...

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
...és komolyan ez a játék neve.



Ennél kevés rosszabb ötlet van ezen a téren. Nem tudom, mennyire érezte korszakalkotónak a névadó, de kár, hogy nem volt senki a környezetében, aki szólt volna neki, hogy “nagyon érdekes ötlet, de inkább keressünk valami mást”.
Arra emlékeztet, amikor rá akartam keresni a Live nevű zenekarra… Aha. Live koncert, Live album. Live live?

No de ne legyünk igazságtalanok, van alcíme is, The Game: Spiel… So lange du kannst! Mármint, hogy játsszuk, ameddig bírjuk. De legalább az angol változat jobb lett:
The Game: Are you ready to play The Game?

Az a jó, hogy nem is kell ekéznem, elvégzi a munkát helyettem.



Azért van ezen kívül is, amit nehéz komolyan venni A Játék esetében.
Az egyik az SdJ jelölés (ezek után próbáljuk komoly arccal állítani, hogy nincs politika és biznisz a díj mögött ), a másik pedig az illusztráció. Hogy egy (végletesen) absztrakt, kooperatív, családi kártyajátékra miképpen kerül koponya? Valószínűleg a névadással egyenrangú koncepció szüleménye. De lehet, hogy csak a “negatív reklám is reklám” irányelveinek kívánt megfelelni. Meg persze az SdJ nevezési feltételeinek.

A fenti dolgok leginkább azért fájóak, mert amúgy a játék (bocs, A Játék) jó.

Itt van az első próbálkozásunk:


És a második:


Azt hiszem, különösebb erőfeszítés nélkül ezekből a kapkodó videókból is kiderülnek A Játék szabályai. Van 4 dobópakli, kettő egyessel kezdődik, kettő pedig százassal, az előbbiekre csak növekvő sorrendben rakható lap, az utóbbiakra pedig csak csökkenőben. Egyetlen csavar van, ha pont tízzel kisebb/nagyobb számot tudunk rakni, akkor visszaléphetünk bármelyik esetben (tehát a csökkenő sorra is rakhatunk nagyobbat, illetve fordítva).



A játékosoknál természetesen a 2-99-ig terjedő lapok vannak (egy része kézben, a többi húzópakliban), és együtt próbálnak minél többet lerakni. Mivel kooperatív, van egy pici szabály a kommunikációra, konkrét számokat nem szabad megnevezni, de ezen kívül elég szabadon megtárgyalhatjuk a dolgokat (pl. hogy a második dobópaklira most inkább ne rakj, oda én fogok!). Ja igen, van minimális laplerakási kötelezettség, ennek módosítása a nehézségi szintet is befolyásolja.

Szerintem ennyiből el lehet képzelni, hogy miről van szó. Sokan sok helyen leírták már, egy csomag Vigyáz(z)6!-tal is játszható. Az más kérdés, hogy én nem tudtam rávenni magam az ilyesmire, mert hát hogy néz már ki az a sok ökörfej, mi közük A Játékhoz??? Bezzeg a koponyáknak… Ezáltal teljesen átérzem a feszültséget, vagy sikerrel járunk, vagy végleg elbukunk.



No, de beszéljünk komolyan! A Hanabi ómódi szabályain csavartak egy meglepőt, és most mi látjuk a saját lapjainkat, nem a játékostársaink.
Csak viccelek, igazából semmi köze a Hanabihoz. Csak, hogy vannak számok, meg hogy kooperatív. De pl. a színeket kispórolták. Meg a tokeneket. Cserébe egyedül is lehet játszani. És akkor legalább nem bosszankodik az ember azon, hogy ki hogyan rontja el a kupacokat. Mert valaki úgyis el fogja, ez ilyen.

Nem tudom, mennyire egyértelmű a felvétel alapján, de Anettel az első próbálkozásunk siralmas volt. Többtíz lap maradt nálunk (húzópaklival együtt), és elakadtunk. A második játszmában meg már ráéreztünk a kombózgatásra (meg hogy nem feltétlenül éri meg a minimumnál egyszerre több lapot rakni) és mindent le tudtunk rakni. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Nyilván kell hozzá szerencse, de komoly figyelmet és némi memóriát is igényel (mi ment már ki).



Azért a mai mezőnyben erőteljesen retró hangulata van a játékmenetnek, de megvan a maga varázsa. Gyors és egyszerű, mégis van némi mélysége is, játékról-játékra érezhető a fejlődés. Simán kialakulhat a “na még egyet” jelenség, bár amikor sikerül minden lapot lerakni, akkor én nem érzem, hogy muszáj lenne nehezebb fokozaton próbálkoznunk.

Mindent egybevetve jó kis játék ez, nyilván inkább azoknak ajánlott, akik szeretik a pasziánszszerű pakolgatásokat. Mi Anettel elvoltunk vele, de nehezen tudom elképzelni, hogy rendszeresen elővennénk. Mondjuk az már pozitívum, hogy nem menekülnék sikoltva előle.
Twitter Facebook
23 Comments
Tue May 31, 2016 6:13 am
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
24 
 Thumb up
 tip
 Hide

Myrmes, a hangyabirodalom...

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
Bocsánatkéréssel tartozom, és ezzel kell kezdenem. Bár nem gondolom, hogy bármi sértőt írtam volna, de pár bejegyzéssel korábban a Caylus esetében úgy fogalmaztam, hogy Arnaud Demaegd stílusa nem az én ízlésemnek való. Nem egy játék alapján állítottam ezt, szóval nem éreztem elhamarkodott kijelentésnek, de most a Myrmes kapcsán nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy tévedtem. Bár összességében továbbra sem lesz kedvencem az ábrázolásmódja, de a Myrmes NAGYON tetszik. Lehet, hogy azért, mert nincs benne ember?



(Ha már ezzel kezdtem, meg kell jegyeznem, hogy az illusztrációk nem csak szépek, de mind a táblák kialakítása, mind a jelölésrendszer nagyon funkcionális, egyértelmű, tulajdonképpen beépített segédletet kapunk.)



Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy én szeretem a hangyákat. Sajnos a természettudományos érdeklődésem és tudásom nem túl erős. Rendkívül műveletlen vagyok az ilyen témákat illetően, nem tudom a virágok neveit, nem ismerem fel a levelükről a fafajtákat, és az állatok közül is csak a nagyon könnyen felismerhetőket tudom megnevezni (kutya, macska, heterocephalus glaber). A rovarokról? Nos… Ha 8 lába van, pók, ha nem, akkor valami más. De még azon sem lepődnék meg, ha ebben is tévednék.
No, de mindezektől függetlenül azért még szerethetem a hangyákat, nem igaz? Régen még hangyafarmot is szerettem volna, de aztán valami miatt ez a terv nem valósult meg. Jobb is, így is túl sok problémát okoz, hogy az emberek úgy gondolják, attól, hogy ők szeretnek egy állatot, annak mindenféleképpen jó lesz, ha hobbiállatként kezelik.



Szóval eddig hibátlan a Myrmes, mert egyrészt szép, másrészt engem érdeklő (és amúgy sem szokványos) a témája. De vajon a mechanikák is elég érdekesek? És van valami köze a tematikához? Lássuk…



Minden játékos egy hangyakolóniát irányít 3 éven keresztül. Az évek (némileg meglepő módon) 4 évszakból állnak, de igazából csak a tavasz, nyár és ősz a tényleges fordulók, télen a tartalékainkból kell kihúznunk valahogy. Így tehát ténylegesen 9 fordulón át tart a játék, és van 3 “etetés”.
Az évek kockadobással kezdődnek, de még mielőtt bárki is felsikítana emiatt, ezek csak az évszakokra határozzák meg a bónuszokat, és még egyénileg módosíthatók is.
Minden évszak 6 fázisból áll:
Lárvákkal módosíthatjuk a bónuszunkat, amik ráadásul 0-7 közötti értékűek, tehát bizonyos pluszok használatához muszáj lárvákat áldoznunk.
3 dajkával kezdünk, velük tudunk lárvákkal, harcosokkal, munkásokkal gyarapítani a kolóniánkat, illetve van egy külön munkaállomásuk is (bővebben az ötödik fázisban).
Munkásaink vagy a kolóniánkban, a föld alatt teszik hasznossá magukat, vagy kimennek a külvilágra. Kint prédára vadászhatnak (katicabogárra, termeszre, pókra), feromonnal (lapkákkal) szórahatják tele a rétet, ellenséges feromonokat semlegesíthetnek, vagy speciális lapkákat (levéltetű farm, tisztítási terület, alkolónia) helyezhetnek el. Minden lapkáért jár valami bevétel, amiből…
… lapkánként egyet a negyedik fázisban veszünk fel a tábláról.
Az ide helyezett dajkák újabb kijáratot áshatnak a külvilágra, mélyíthetik a járatokat (újabb bónuszokért), újabb dajkákat nevelhetnek ki, illetve a játék elején kijelölt célokat teljesíthetnek, de az utóbbi esetben a játék további részére el is veszítjük őket.
Az eddig felhalmozott készletünket a raktármérettől függően (4 vagy 6) lekorlátozzuk (azaz kidobjuk a felesleget).



Télen csak egy úgynevezett 7. fázisra kerül sor, ahol kizárólag élelmet kell beadnunk (4, 5, 6 darabot), de ezek száma csökkenthető a harcosokkal (megvédik a raktárat ).



Nagyvonalakban ennyi az egész. Nem olyan túl bonyolult, messze van a hevijuróktól, de azért összetett, nem is annyira egyszerű játék. Igen, egyértelműen euró típusú társasról van szó, de azon belül a tematikusabb fajtáról, az átlagosnál erősebbnek éreztem a hangulatot (de még egyszer meg kell említenem, engem valami miatt vonzanak a hangyák). A saját kolóniánkban nincs sok interakció, egyidejűleg majdhogynem mindenki azt csinál, amit akar az első két fázisban. Mégis, egyáltalán nem tartanám hülyeségnek, ha lenne paraván is a játékhoz, mert bár közvetlenül nem avatkozunk bele egymás tevékenységébe, döntéseink a későbbiekben érintik a többi játékost is. Ugyanis a kertben bizony komoly területfoglalás zajlik, és nagyon nem mindegy, hogy ki hány munkással, harcossal vág ennek neki.



Minél mélyebbre ásnak a hangyáink, annál több lehetőségünk lesz, és az évszakos bónuszok optimális kihasználása is kulcsfontosságú lehet. A pontozási rendszer ösztönzi a konfliktuskeresést, ugyanis az ellenfelek feromonlapkáinak semlegesítésével jól járhatunk, illetve a célokat is megéri minél előbb teljesíteni, ugyanis a később érkezőkért pontot kapunk.



Két dolog változik a játékosszámtól függően, az előbb említett céllapka pontozás, a másik pedig a rét mérete, így még kettesben is gyorsan szűkké válhat a játéktér.
Egészen komolyan tervezgetős társas a Myrmes, muszáj jó előre kitalálni, kiszámolni, hogy mikor mit szeretnénk csinálni.

Egy negatívum és egy bizonytalanság van bennem csak.
A negatívum, hogy bár megvastagított vonal jelzi, hogy a különböző játékosszám esetében mekkora a mező, amin játszunk, azért menetközben nem olyan egyszerű erre figyelni. Valami takaróelem jól jöhet.



A bizonytalanság pedig az újrajátszhatóságra vonatkozik. Bár most nagyon bele vagyok szerelmesedve, és néhány alkalom után még úgy érzem, szívesen játszanék vele sokat, valahogy az motoszkál bennem, hogy a prédák, illetve a céllapkák véletlenszerű felhelyezése nem hoz be annyira más stratégiát. Tulajdonképpen inkább rajtunk múlik, hogy akarunk-e kísérletezni, illetve, hogy milyen úton indulunk el.



Az első kiadásban néhány lapka hibásan lett nyomtatva, emiatt az Ystari külön elérhetővé tette a javított elemeket, és adott mellé egy minikiegészítőt is, ami a kolóniák fejlesztéséhez használható, más képességeket ad, mint ami a saját táblákra van nyomtatva. Ezek kimondottan érdekesek, ténylegesen változatosabb stratégiát tesznek lehetővé, szerintem mindenféleképpen érdemes beszerezni az alapjáték mellé. Ráadásul nem is túl drága, ugyanis csak a szállítási költséget (1.5€) kell kifizetni.

Nekem az átlagosnál jobban tetszik a Myrmes nem csak a tematika miatt, hanem talán azért is, mert nem szokványos a játékmenete. Így most hirtelenjében nem tudom mihez hasonlítani, én egyedinek érzem, mindenesetre most csak a legnagyobb elragadtatással tudok róla nyilatkozni.
Twitter Facebook
4 Comments
Sun May 29, 2016 6:54 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls
Recommend
19 
 Thumb up
 tip
 Hide

Neuroshima Hex, a hexasakk

Ferenc Szekeres
Hungary
Budapest
flag msg tools
badge
Avatar
mbmbmbmbmb
A posztapokaliptikus téma vonz is, meg nem is. Alapvetően a gépes, mutáns, hibrid képzelgéseket nagyobb érdeklődéssel fogadom, mint az újra “kőkorszak” változatokat. Persze mind a kettőnek megvan a maga varázsa (meg a keveredésüknek is).



A Neuroshima egy lengyel szerepjátékos világ, ami a nem is olyan távoli jövőben játszódik egy nukleáris háború után. Talán sejthető, hogy nem a legvidámabb hely a Föld (illetve adott esetben az USA).



A szabálykönyvben a rövid kis hangulati bevezetés pont elég volt, hogy a Neuroshima Hex hátterével könnyebben megbarátkozzak. Azért le kell szögezni még a legelején mindenféle félreértés elkerülése érdekében, hogy egy absztrakt harci játékról van szó (hexasakk ), amit mégis elhelyeztek egy tematikai környezetben. Jól tették. Ugyanis szerintem ebben az esetben valóban számít az a kicsi plusz, ami a mechanikai vázra rá lett húzva. Persze teljesen jogosak azok a megállapítások (mondhatnám kritikának is, ha negatívnak értékelném), miszerint száraz játékról van szó.



Oké, lássuk mi is az a Neuroshima Hex. Adott egy 19 hatszögletű mezőkből álló játéktér, a résztvevők pedig kapnak egy-egy 35 lapkából álló sereget. Alapvetően négy hexatípus van.
- A főhadiszállás kerül fel elsőnek a táblára, a sajátunkat igyekszünk megóvni, miközben az ellenfelekét meg jó lenne elpusztítani. 20 életerővel kezd mindegyik bázis, e szám nullára csökkenése… Nos, talán sejthető.
- A harci egységek egy szabad mezőre kerülhetnek fel és mindenféle tulajdonsággal bírnak (közel-, távolharc, mozgás, védekezés stb.).
- A modulok többnyire valami segítséget nyújtanak a saját egységeinknek, illetve vannak olyanok is, amelyek hátrányosan érintik az ellenfelet.
- Az akciólapkák nem kerülnek a táblára, ha kijátsszuk őket, akkor bemutatjuk az ellenfélnek, és végrehajtjuk, amit tudnak.



Maga a játékmenet egyszerű. Mindenki lehelyezi a főhadiszállását, majd a lapkákból kialakított húzópakliból az első játékos egyet, a második kettőt húz fel, onnantól kezdve pedig mindig annyit kell vennünk, hogy előttünk három felfordított hexa legyen. A háromból egyet ki kell dobnunk, kettőt pedig vagy azonnal használunk, vagy későbbi körökre tartogatunk. Szóval szépen épülnek fel a seregek, majd előbb-utóbb csatára kerül sor.



Két esetben alakul ki csata, vagy amikor a hozzátartozó akciólapkát (sok van belőlük) kijátssza valaki, vagy amikor a legutolsó üres mező is betelik. Ezt nem olyan nehéz elérni, mert még kétfős játékban is elég könnyű feltölteni azt a 19 mezőt (amit a bázisok tovább szűkítenek). A csatákban az egységek gyorsasága sokat számít (kis szám a lapkákon), ugyanis csökkenő sorrendben megyünk végig, egy-egy értéket mindig külön fázisként kezelve, így előfordul, hogy egy lassabb harcos a támadásig sem jut el, mert egy gyorsabb egység levadássza. Egy-egy ilyen csetapaté után általában szellősebbé válik a tábla, ugyanis alapjáraton mindennek csak egy élete van (módosítókkal ez változhat). Mindez addig megy, amíg el nem fogy valakinek a húzópaklija, vagy a főhadiszállások (egy kivételével) nem nullázódnak le.



Nekem a legjobban ebben az egészben az tetszik, hogy a hadseregeknek különböző stílusuk van. Az alapdobozban 4 csapat van, a kibernetikus életformák, vagyis a MOLOCHok, a mutánsokból álló hadsereget vezető BORGO, az emberiség oldaláról pedig az ELŐŐRS, illetve a HEGEMÓNIA. Mindegyiknek van egy kicsi története és az egységek bizony eléggé másmilyenek. Más stílusban kell játszani a hadseregekkel, muszáj valamennyire megismerni, kiismerni őket (ellenfélként is).



Egyre jobban értékelem az egyszerű játékkereteket adó, de szabadon bővíthető társasokat. Persze ez hosszú távon szükségessé tesz némi szabálytisztázásokat, de itt úgy érzem, ez könnyen átlátható szinten maradt, illetve ha az alapokkal valaki tisztában van, akkor nagyon kevés új dolgot kell csak megjegyezni.



A Neuroshima Hex-et sokkal inkább taktikai játéknak érzem, mint stratégiainak. Az, hogy minden seregnek van egy rá jellemző stílusa, az valóban azt feltételezi, hogy bizonyos alapkoncepciókat igyekszünk betartani velük kapcsolatban. Ugyanakkor a húzások véletlenszerűsége ellen nincs mit tenni. Lehetnek akármilyen elképzeléseink ezzel kapcsolatban, sokkal inkább taktikainak hat az egész. Az a kérdés, hogy abban a pillanatban az adott lehetőségekkel mit tudunk kezdeni, hiszen nem építhetünk arra, hogy a következő húzásnál biztosan ott lesz, amire vágyunk. Biztos vagyok abban, hogy ez sokakat felhúz. Nehéz ezt elkerülni, azaz már néhány játék alatt is előjött, hogy bizony van, amikor egyszerűen borzasztóan jönnek a lapkák egymás után. Persze tapasztalattal, rutinnal ez nyilván valamilyen szinten kiegyenlítődik.
A szabálykönyv felhívja a figyelmet, hogy fontos alaposan megkeverni a hexákat, csak hát ugye ez attól még nem jelenti, hogy arányosan oszlanak szét a harci egységek, a modulok, meg az akciók. De szerintem ez rendben van így, kb. 20 perc alatt lemegy egy kétfős játék, mehet rögtön a visszavágó.



Nincs mit szépíteni, én nagyon megkedveltem a Neuroshima Hex-et, és bár kicsit izgultam miatta, de Anettnek is tetszik.Talán nem annyira, mint nekem, de ez már részletkérdés. Én annyira beleástam magam, hogy jónéhány kieget is beszereztem hozzá. Amúgy, ha jól tudom, a mobil platformos alkalmazás igen népszerű, és nem mondható túlzottan borsos árúnak, szóval, aki úgy érzi, nem akar rögtön komolyabb összeget beleölni, kipróbálhatja ott is. Én is letöltöttem (most mintha akciós lenne), játszottam is párat, teljesen rendben van (csak a gép ellen próbálkoztam, nem online ellenfelek ellen), még a további kiegeket is meg lehet vásárolni párszáz forintokért.



Nagyon hosszú idő óta ez az első játék, amivel digitálisan is játszom, viszont továbbra is fenntartom, hogy (általánosan véve) nagyon messze elmarad az asztali játékélménytől. Ha ott próbálom ki először, egyáltalán nem biztos, hogy beleszeretek ennyire. Arra jó, hogy a BKV-zást elviselhetőbbé tegyem, meg hogy egy-egy csapat stílusát szokjam, de valahogy inkább érzem gyakorlásnak, mint játéknak.



Az picit bosszantó lehet a régóta játszók számára, hogy az évek során lecserélték a dizájnt. Úgy tűnik, hogy a szabályrendszer már elsőre is jól sikerült, mert komoly változtatásokat nem kellett eszközölni, viszont megváltozott a lapkák megjelenése és valamennyire az ikonozása is. Nekem ez most nyilván nem probléma, mert egyrészt a legújabb (3.0) kiadás könnyen beszerezhető, és számos kiegészítő is van hozzá, meg jönnek az újabbak, de ha már sok pénzt beleöltem volna a korábbi kiadásokba, kiegészítőkbe, akkor lehet, hogy morcos lennék.



Így viszont felhőtlen a boldogságom, és már ott virít a Neuroshima Hex microbadge a profilomnál.



Twitter Facebook
4 Comments
Sat May 28, 2016 12:33 pm
Post Rolls
  • [+] Dice rolls

[1]  Prev «  3 , 4 , 5 , 6 , 7  Next »  [25]

Subscribe

Categories

Contributors