-
Régen írtam. Nagyon régen. Eddig talán 1-2 hét volt a leghosszabb időtartam, ami két bejegyzés között eltelt, most pedig másfél hónap. Sok oka van ennek.
Talán könnyű lenne magánéleti dolgokra fogni, de nem fedné a valóságot. Nem a legjobb időszak van a hátam mögött, ez tény, de semmi olyasmi, ami miatt ne tudtam volna rendszeresen pötyögni pár sort.
Az igazság az, hogy rendkívül kiábrándultam a társasjátékos “közösségből”.
Hibát követtem el. Ráadásul nem először. Amikor sok-sok évvel ezelőtt gitározással töltöttem a szabadidőmet, rengeteget lógtam a fórumokon. Volt bennem egy elképzelés, miszerint, ha valaki zenél, sőt, GITÁROZIK, az automatikusan a legjobb emberek közé sorolandó.
Most pedig ugyanezt játszottam el, mert ugye ha valaki egy olyan csodálatos hobbinak hódol mint a társasjáték, az csakis egyenes, becsületes, szavahihető, megbízható, őszinte ember lehet, igaz?
Azért jó érzés volt hinni benne.
Amikor kikapcsoltam a fészbúk csoportot a hírfolyamomból, az szomorúsággal töltött el. Az, hogy kiléptem, már kevésbé.
Igazságtalanság lenne egy-egy konkrét személyhez, történéshez kötni a döntést, mert ez egy folyamat volt. Egy folyamat, amely során úgymond kibújt a szög a zsákból.
De én szeretem megfordítani a dolgokat, és mindenféle önmarcangolást félretéve mindig megvizsgálom, hogy ez mennyire szól rólam. Nyilvánvalóan nem független a pillanatnyi lelkiállapotomtól, de úgy érzem ennek ellenére is képes vagyok az objektívebb értékelésre.
Mint sokan, én is hiszek abban, hogy ha valami nem érdekel, sőt, talán bosszant, görgess tovább és kész, nem kell semmin felhúzni magunkat.
A probléma ott kezdődik, amikor hiába görgetsz, nincs egy olyan nyugvópont, amibe kapaszkodni tudsz. Tudom, önkritika, minden bizonnyal az én igényeim változtak meg, ezt el is tudom fogadni. (És persze az is nyilvánvaló, hogy nem lehet ugyanazt elvárni egy párszáz fős, meg egy több, mint 2000 fős csoportban.)
A nagyobb baj az, hogy egyértelművé vált, olyan emberekkel vagyok egy csoportban, akikkel nem kívánok egy közösséget alkotni. Ez nem nagyképűség, sznobizmus vagy akármi, szimpla ténymegállapítás. Véleményem szerint, ha az ember bármivel is foglalkozik, jó ha tovább tudja vinni azt a területet, azaz előnyös, ha van valami hozzáadott érték. Persze az is elfogadható, ha valakinek ehhez nincs kedve, ideje, ereje. De hogy valaki az erőforrásait rombolásra használja, az elfogadhatatlan.
Túl sok időmet töltöttem napi szinten a társas csoportban, de most eljutottam odáig, hogy számomra vállalhatatlanul alacsony szintre süllyedt a színvonal, és minden perc, amit ott töltök, elvesztegetett idő.
Ezen a képen nem segített a mall és a logiko által előidézett helyzetek, illetve a polcfotók, kényszeres hestegek, bajvanok megosztása. Ezek a virtuális farokméregetések gyorsan elvesztik a vicces mivoltukat, és egy hihetetlenül irritáló jelenséggé alakulnak át.
És bár magamnak kerestem a bajt az őszinte bejegyzésekkel, kicsit bosszantott már, hogy nem tudok valamihez úgy hozzászólni az adok-veszekben, hogy ne kérdőjelezzék meg, belefér-e a havi büdzsébe. Tudom, én vagyok a túlérzékeny.
Mindenesetre én telítődtem ezektől. Szeretek kommunikálni, és kimondottan élvezem az értelmes érvek, vélemények menti nézetütköztetéseket, de mintha ezek a lehetőségek elfogytak volna. A poénkodó bebeszólogatások egy ideig amúgy tényleg szórakoztatóak tudnak lenni, de az értékes tartalom fogyásával ezek is mást szájízt hagynak maguk után. Arról nem is beszélve, hogy valami bennfentességet sugallnak, amik a kívülállók számára visszatetszőek lehetnek.
Még valami. Felelősség. Ez az, amiről sokan megfeledkeznek. Bármilyen vélemény megfogalmazható így is, meg úgy is, csak nem árt átgondolni, hogy a képernyőre meredő szempár mögötti egyénekben ez milyen érzéseket kelthet. Mert provokálni, gondolatot ébresztgetni sokféleképpen lehet.
Viszont óriási igazságtalanság lenne, ha csak ennyi állna itt. Ugyanis különleges embereket ismertem meg a csoportban. Hálás vagyok ezért. Sok-sok pozitív élményem van, és ha nem nosztalgiaszagúak lennének, nem is kérdés, maradnék. (Ráadásul ezekkel az emberekkel amúgy is tartom a kapcsolatot.)
Meg különben is, most sokan mondhatják azt, hogy hahh, nagy dolog, kilépett egy csoportból, kit érdekel ez a hiszti? Csakhogy én végletes ember vagyok, vagy nagyon foglalkozom valamivel, vagy egyáltalán nem. Szóval nekem számított, fontos volt ez az egész, akármennyire is szentimentálisan hangzik. De ennyi, nincs sírás, nincs kesergés, semmi hiszti. Viszont muszáj volt ezeket a dolgokat leírnom. Tudom, így kicsit kevés a konkrétum, de nem is az volt a cél, hogy beolvassak bárkinek is, vagy kidühöngjem magam, hanem az, hogy továbblépjek, mert addig nem tudtam semmi másról írni ebben a témában, amíg ezek a dolgok foglalkoztattak a leginkább.
Felmerült, hogy mi van akkor, ha valaki más osztja majd meg a bejegyzéseimet a társasjáték csoportban. Én úgy veszem, hogy ehhez joga van. Ugyanakkor mivel előre megfontolt szándékkal “szálltam ki”, nem tudok, és nem is akarok az ottani kommunikációba belefolyni. Sokkal szerencsésebb lenne, ha minden eszmecsere egy helyen, azaz itt a BGG-n zajlana.
Köszönöm azoknak, akik feliratkoztak a blogra (akár most, akár régebben), mert bár szívesen hangoztatom, hogy magam miatt csinálom az egészet, szeretem, ha vannak visszajelzések, és mondjuk úgy, van értelme az idő- és energiabefektetésnek…
d3meeples
...avagy hogyan lepték el lakásunkat kisebb-nagyobb méretű, mindenféle feliratú, borítójú dobozkák...
Facebookon: https://www.facebook.com/d3meeples/
- [+] Dice rolls
